Március 28-án (tudom, tudom lusta dög vagyok, hogy csak most írom fel ezeket a dolgoka) indultam Lacanjá Chansayab-ba. Előző este Louise-nak volt a szülinapja, szóval annyit ittunk, hogy a hajunk szála is meggörbült, én konkrétan hajnali 4:30-kor mentem haza, de csak azért, mert 5-kor jött értem Ernesto. Természetesen végig aludtam a mikrobuszban, még a hálózsákomat is elő kellett vennem, mert annyira fáztam. A formámat is hoztam, ugyanis egy csomó élelmiszerrel utaztunk, volt egy hatalmas hűtűtáska is, amivel szó szerint kidöltem a kocsiből, amikor megérkeztünk..... hát nem annyira örültek neki. hehe mondjuk én sem:-)
Eleinte a terv az volt, hogy két hétig egy ökocentrumban leszek és ott segítek a turistákkal. Azonban, amikor Ernestoval előzőleg itt jártam közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy ennek nem sok értelme van, legfőképp azért, mert a legtöbb centrum kapacitása 20-25 ember, szóval úgy döntöttünk, hogy értelmesebb lenne minden egyes ökocentrumban, akik tagjai a Sendasurnak néhány napot eltölteni. Mondanom sem kell, hogy az irodában jeleztem ezen igényemet, hogy jó lenne ha értesítenék a centrumokat, hogy megyek, természetesen ez nem történt meg, de ezen ugye már nem is csodálkozom....
Szóval odaérkeztünk, Ernesto elvitt Rodolfo szálláshelyére, Cueva Tejón-ba (borz barlangja). Ez az egyik legszebb szállás az összes közül, a házak szuperek és a szakács is tök jó fej. S nem utolsó sorban nagyon jól főz. Elias, a szakács Nueva Palestinából való, ami kb. 20 km-re van Lacanjától, és az érdekessége, hogy iszonyatosan csúnya egy település. Elias házasodás előtt ált, bár ennek ellenére mindig mondogatta, hogy "yo me quedo con la güera" vagyis én a szőkével maradok, de mondtam neki, hogy kizárt, szóval mégis megházasodott két hete. Ijesztő a dologban, hogy Nueva Palestinában a férfiak fizetnek a feleségükért az apának, egyszóval megvásárolják a nő jogait, így a nő családjának már nincs beleszólása a férj mit művel.... Durva. És nem kis pénzt fizetnek, kb. 15 000 peso az árfolyam, ami 5 havi átlagos fizetésnek felel meg. Képek itt.
Ez Rodolfo folyóparti strandja, a legjobb, hogy szinte mindig üres, totális felüdülés:-) Jah és ha a folyó sodrásába beleállsz, olyan mintha masszíroznának. Nagyon menő:-)
A konyha, vicces, hogy szinte mindenhol nyitott a konyha, szóval semmit sem lehet zárni és érdekes módon semmi sem tűnik el, maximum az állatok szedik szét a cuccokat, ha nem elég magasra rakod őket.
Így néznek ki a házikók, három van itt, mindegyik 4 főre tervezve. Nekem nagyon tetszenek.
Tudtátok, hogy az ananász egy bromélia fajta és hogy bokron nő? Nos így nő:
És, hogy a banán se maradjon le, íme egy banánfa. Amúgy csak érdekesség képpen, itt minden méretű banánnak más a neve, szóval nem minden banán, ami banánnal néz ki:-)
Egy kis pletyka Rodolfo családjáról is, Rodolfo apukájának 5 felesége volt - mert itt természetes, ha egy férfinak több felesége van - szóval Rodolfo felesége az egyik féltestvére, és ennek ellenére normálisan néznek ki a gyerekek:-) Kérdeztem, hogy itt nem törvénytelen testvérrel vagy unokatestvérrel házasodni, elvileg nem lehet, de hát ez Mexikó, szóval mindent lehet. Ez egy ilyen ország:-)