Az utolsó éjszakát Palenquében töltöttük. Az amerikaiakat otthagytuk egy hotelben, mi meg sátraztunk Ernestoval. Mielőtt bárki elkezdene gyanakodni külön sátorban aludtunk. A vicc, hogy Palenquében is vannak bőgőmajmok, úgyhogy hajnai 4:20.kor arra ébredtem, hogy bőgnek.... még jó, hogy kéznél volt az ipodom:-)
Palenquében van egy olasz étterem, a Don Muchos, a kaja szuper, de a legjobb, hogy egész este van program, így meghallgattunk két koncertet, táncoltak salsát, de úgy, hogy leesett az állam és volt még egy show. Tusjátok amikor buzogányokkal "bűvészkednek" az emberek meg bottal, aminek minkét vége ég. Szuper volt. Ernestoval megittunk néhány sört, mert az amerikaiak már nem voltak ott, mert a kissrác rosszul volt (gyomor probléma, hihetetlen, hogy az amerikaiaknak milyen kényes a gyomruk, annak ellenére, hogy mennyi gyors kaját esznek).
Másnap reggel septiben megreggeliztünk és elindultunk a romok felé. A romok fantasztikusak Palenquében, nekem kellett fordítanom az idegenvezetőt, mert Ernesto ügyet intézett, majd az apukát vissza kellett vinnie a hotelbe, mert ő is rosszul lett. (természetesen a gyomra)
Palenquében Pakal volt a menő király, 67 évig uralkodott, és érdekesség képen, a piramis tetejére amiben eltemették 67 lépcső vezet, a sírkamrájába meg eggyel több:-) Felesége la reina roja volt (vörös hercegnő), azt mondják igazából nem tudni, hogy milyen hatalma volt, mert neki is építettek egy piramist. Pakal piramisa bal oldalt, jobbra tőle a Vörös hercegnő piramisa:
A következő képen a torony érdekessége, hogy ez az egyetlen torony a maja építészetben (legalábbis Mexikóban azt hiszem) és a tetejét újra megépítették, de persze nem tudni, hogy hogyan is nézett ki pontosan, de az építész kicsit kínai stílusra vette.
A torony más szögből, az egész épülettel. Ami még érdekesség Palenquében, hogy a falon vannak "T" betű alakú kivágások, amiken végig lehet nézni, vagyis minden falon ugyanott vannak. A "T" betű a szél isten jele, így mindig át tudott fújni.
A kukorica avagy a szív temploma, innen nyillik a legszebb kilátás az egész városra. Amúgy azt mondják, hogy fénykorában a piramisok falát vörös és türkisz festék borította, láttam ilusztrációkat, gyönyörű lehetett.
A mezőgazdaság istenének temploma, szerintem itt tárolták a betakarított termést.
A legjobb kilátás:
A romokhoz egy múzeum is tartozik, ahol az itt talált dolgok egy része megnézhető, szerintem a legnagyobb része a leleteknek Mexikóvárosban a Régészeti múzeumban van. A múzeumhoz egy kedves kis őserdei ösvényen lehet eljuttni, egy-két kép erről:
A hazafelé út 4,5 óra innen, ternészetsen tele van fekvő rendőrrel, mondtám már, hogy mennyire idegesítő, hogy minden bokorban van egy? Szóval szerencsésen visszaérkeztem San Cristóbálba, már nagyon vártam hiányzott a város pezsgése.