Már pakolás közben is volt egy olyan sejtésem, hogy túl sok cuccom van és nem biztos, hogy felengednek a gépre, de győzködtem magam, hogy a feladott csomagokon kívül vihetek egy kézicsomagot, egy női táskát és egy lapotot. Természetesen a reptéren közölték velem, hogy ennyi csomagot nem vihetek fel a gépre, így újraterveztünk és átpakoltam a csomagjaimat és a kézipoggyászt adtam fel, helyette meg a kishátizsákom vittem fel a gépre. Ennek örömére a gumicsizma otthon maradt, gondoltam majd veszek itt ha kell. (egyébként kiderült, hogy azért kell a gumicsizma, mert amikor esik, annyira esik, hogy a csatornák nem tudják elvezetni a vizet és így bokáig vízben jársz, szóval veszek egyet. Remélem van 39-es méret:-)

A párizsi gép természetesen 15 perc késéssel szállt fel, így izgultam, hogy elérem-e a csatlakozást, mert kb. 1 órám volt Párizsban, de szerencsére nagyon rutinosak a franciák és az összes átszállásos utast elére hívták leszállásnál, így mi tudtunk legelőször kiszállni a gépről. Párizsban tök simán átértem a másik terminálba, ahol kibe botlottam? Kathrinba, akinek meg fél órát késett a gépe, no de sebaj, így legalább együtt tudtunk a biztonsági ellenőrzésen átjutni. A mexikói gépet simán elértük, sajnos nem tudtunk egymás mellé ülni, így nekem két középkorú hapsi jutott, akik közé beékelődtem, nincs valami nagy hely a gépeken. A repülő tök jó volt, mindenkinek volt külön kis tévéje, vagy 100 film közül lehetett választani, voltak sorozatok, természetfilmek, híradó, játékok, rádió, albumok... szóval viszonylag hamar eltelt a 12 óra:-) És a kaja is finom volt:-)

Mexikóban cirka 1 óra alatt átjutottunk az útlevél ellenőrzésen és a belépésen, aztán felvettük a csomagunkat. A vámvizsgálatnál szerencsére nekem zöld lett a gomb (ugyanis véletlenszerűen ellenőriznek, egy gombot kell megnyomni és ha zöld mehetsz, ha piros kinyitattják a csomagodat) de Kathrinnak piros lett, szóval őt kipakoltatták. Miután kijutottunk a váróba, a mexikóiak nagyon kedvesen átirányítottak a másik terminálba, hogy onnan fog menni a gépünk ugyanis az összes Aeromar gép onnan megy. Mi át is buszoztunk, majd egy kávé és némi folyadék után észrevettük, hogy a mi gépünk nincs is kiírva. Ez volt helyi idő szerint fél 1 körül. Természetesen az információs pultnál nem ült már senki, így én a rendőröktől kezdve a takarítókig megkérdeztem, hogy akkor most mi van, mindenki mondta, hogy tényleg nincs kiírva, de az Aeromar csak ebből a terminálból száll fel. Gondoltam most már nem árt megnézni az én kinyomtatott repjegyem is, mire kiderült, hogy a járatot a Mexicana üzemelteti, így az mégis a másik terminálból megy. Szerencsére volt 8 óránk a két gép indulása között így reggel 5kor visszamentünk a másik terminálba és szépen becsekkoltunk.

Tuxtlában a reptéren Ricardo várt, a nevem viccesen Zsizi-nek volt kiírva, sebaj:-) Az út San Cristóbálig gyorsan eltelt, azt hiszem olyan 60 km. Az volt a durva, hogy amikor kiléptünk a reptérről szó szerint megcsapott a meleg. Iszonyatosan meleg volt! AmúgyTuxtla 450 m-en van, San Cristóbal meg 2200 m-en úgyhogy volt mit felmenni. Út közben gépfegyveres katonákkal is találkoztunk, akik azt csekkolták van-e az embernél fegyver. Hát nem volt:-)