Az első naphoz még annyit tennék hozzá, hogy Ernesto otthagyott az amerikaiakkal, mert neki el kellett mennie Lacanjába kocsit cserélni, úgyhogy én tartottam a hátát, mert ugye a túra vezető elvileg nem szívódhat fel:-) Vicces volt, mert mikor megérkeztünk beszélgettem Cristiannal (ő Ernestoval dolgozik, még új nála, így mindenhova elkíséri Ernestot, tanulja a dolgokat) mondta, hogy hallgassam a hangokat, és ne ijedjek meg, mert ezek csak bögőmajmok. Hmm... gondoltam miért is kellene megijednem a majmoktól?!?! Nos, khm, hajnali 4:30-kor mire ébred fel az ember lánya? Hogy valami állat olyan hangosan bőg, mint egy oroszlán vagy jaguár!!! Még szerencse, hogy tudtam, hogy majmok! Elég ijesztő és kb. fél órán keresztül folyamatosan bőgtek, s a hangerőn az ipod sem segít!
Rakok fel térképet erről a helyről:
Követve az előző napi számozást, ahol a Montebello tavak a 4-5 volt, Las Guacamayas 6-os számot kapta.
Reggel 7kor volt találkozonk a turistákkal, kicsit kalandos volt, mert én megbeszéltem velük ezt az időpontot, de nem tudtam Ernestot értesíteni, mert elég későn ért vissza Lacanjából, én meg elaludtam. Elvileg a csónakos fiúnak kellett volna jönnie este, hogy megbeszéljük hány órakkor szeretnénk csónakázni másnap reggel, persze nem jött. Bár el kell mondjam, hogy cirka 15 perces késéssel ki tudtunk hajózni a folyóra:-) [ez itt szuper-szuper gyors]
Azért hajóztunk ki reggeli előtt, mert szerettünk volna állatokat megfigyelni, és tök szerencsénk volt, mert láttam egy csomó mindent:
Ha nagyon megnézitek a képet, a fa tetjén a fekete pontok bögőmajmok:-)
A folyó partján egy krokodil tanyázik:-)
A fekete foltok itt is bögőmajmok. Amúgy nagyon sok madarat láttunk, láttunk egy pók majmot is:-) Sajnos a gépemnek csak 3x zoomja van, így nem tudtam közelebbi képeket készíteni, de az amerikaiaknak volt távcsővük, így meg tudtam közelről kuksizni az állatokat. Néhány kép a Zendales folyóról. (nem tudtam jobban szelektálni a képeket, olyan sok szépet készítettem)
Reggeli után Lacanjá Chansayab felé (7-es) vettük az irányt, itt már lacandonok élnek, igaz a szálláson egyikük sem hordott tunikát. Az ökocentrum ahol aludtunk tagja a Sendasurnak, Río Lacanjá (Lacanjá folyó) a neve és nekem nagyon tetszett. Csatolok néhány képet a helyről, az első a teraszról a kilátás, ahol aludtam., a második kívülről a lakhelyem:-) És, hogy mi a legjobb ezeken a helyeken? A függőágy!!! Világ legjobb találmánya!!!
Jah a fenti képen látszik a bicikli, amit kölcsön kapok majd két hétre:-)
Ebédre levest kaptunk, velős csontnak tűnő húsból, elég furcsán nézett ki. A levesbe rizst raktunk és tortillával ettük. Mondanom sem kell, hogy az amerikaiak kikészültek tőle, nem nagyon ették meg. hehe
Ebéd után Bonampak romjait látogattuk meg. Kicsit érdekes a bejutás a helyre, ugyanis egy 9 km hosszú murvás út vezet oda, amit a saját járműveddel nem lehet megtenni (mert miért is lehetne?!?) hanem a helyieket kell felfogadnod, kemény 70 pesoért (kb. 1100 Ft). És mondanom sem kell, hogy ezen felül belépő is van, mondjuk ez nem olyan vészes, 41 peso (650 Ft). Bonampak nagyon szép kis rom, elég kicsi, viszont a különlegesége, hogy van egy épület, amiben van 3 szoba, amelyek falai ki vannak feste. Azt mondják, hogy sehol sem maradt meg ilyen szépen a falfestés. Csatolok egy képet, amelyek a nők és a férfiak véráldozatot mutatnak be az isteneknek, csak a nemes tették ezt, a nőknek át kellett lyukasztaniuk a nyelvűket, a férfiaknak meg a péniszüket. Morbid. Jah és tegnap beszélgettem az egyik lacandonnal és azt mondta, hogy házasságkötéskör a nők nyelvét átlyukasztják egy halcsonttal. Gondolom ez a szokás megmaradt régről....
Utolsó esemény ezen a napon, hogy elmentünk úszni a folyóba, de nem akárhogy! Ernesto kezünkbe nyomott egy mentőmellényt, hogy vegyük fel. Montam okés, elindultunk a folyó felé, mondja, akkor ugrunk.... hmm kicsit elbizonytalanodtam, de ugrottam:-) elkezdünk úszni, hmm furcsa hangok, kérdezem Ernestot, ez vízesés? Ő mondja igen. Én: ugranunk kell? Ő: igen. Hát hát kicsit féltem, de jobbnak láttam ugrani, mint visszafordulni. hehe. Szóval ugrottunk, aztán egy másik vízeséshez értünk, amin meg lecsúsztunk. Nagyon menő volt! A végén úgy szálltam ki a folyóból, hogy mégegyszer!!!