Május elején Ramón (a főnökünk), Daniel (a főnök fia), Kathrin, Louise és én meglátogattunk néhány ökocentrumunkat. Ez úttal az Ocote dzsungelbe mentünk, ami San Cristóbáltól kb. két óra járásra van autóval. A terv szerint mind az 5 ökocentrumba el kellett volna, hogy jusunk, de végül csak három lett belőle.

Az első állomás a Río La Junta nevű üdülőhely volt, ez egy folyó partján található, és igazából a helyiek járnak oda nagyrészt fürödni. Nem nagyon vannak létesítmények, elvileg van egy étterem, ami csak szenzonban van nyitva, mivel nincsenek turisták és aludni csak sátrakban lehet. Ezenkívül lehet egy kedves kis sétát tenni a dzsungelben és csónakázni. Igazából kedves hely, de nem sok mindent lehet itt csinálni.

A következő állomás a Apic Pac nevű település volt, itt aztán tényleg nincs semmi és semmi. Amit itt lehet csinálni az egy csónak túra, ugyanis a tóban, ami mellett ez a hely található van egy templom a víz alatt aminek a teteje száraz időszakban kilátszik (kb. 2 méter), én fotón láttam, érdekes lehet. Itt elég sok időt vesztegeltünk, ugyanis vártuk, hogy valaki megjelenjen és felvilágosítson bennünket a csónakázás áráról és körülményeiről, de végül nem jelent meg senki. Ez kérem Mexikó.

Azért egy papagájjal sikerült barátságot kötnünk, legalábbis egy fotózás elejéig, mást nem hagyott. Hihi :-)

Az utolsó állomás Sima de las cotorras volt, vagyis a törpepapagájok szakadéka. Itt egy nagyon jól felszerelt központ található, rendes szállással, étteremmel és a szakadékkal. A szakadék a nevét arról kapta, hogy minden reggel több száz törpepapagáj indul útjára innen és tér vissza este.

A képen látható épület a az üdülőközpont étterme. Természetesen a teraszról pazar kilátás nyíllik a szakadékra.

Az estét itt töltöttük, majd másnap egy könnyű reggeli után nekiláttunk a szakadék felfedezésének. Ez azt jelentette, hogy kötélen 120 métert leereszkedtünk, majd a mélyben tettünk egy barlangtúrát, majd 80 métert felmásztunk és a maradék 40 métert felsétáltunk. Mindezt cirka 5-6 óra alatt. Kicsit macerás volt a felfelé mászás, ill. a lefelé is. Lefelé, mert Louise közölte, hogy ő a szakadék tetejéről nem ereszkedik le, így lesétáltak vele egy kiállásra és csak onnan jött. Felfelé pedig, mert Ramón bepánikolt és teljesen át kellett az idegenvezetőnknek szerelnie a felszerelést, így kb. 1-2 órával tovább tartott. És természetesen ezért nem jutottunk el a másik két centrumba, de hát ehhez már hozzá vagyunk szokva :-)

Kathrin várja, hogy minket is felcsatlakoztassanak a kötélre.

A kötelek.

A barlangban, csoportkép.

A visszatérés előtt.

Ráadásként egy törpepapagáj és én.